Krisztus nyomába lépni – ez a kimondott vagy öntudatlan vágy él azokban, akiket megérintett az élő Isten. Sokan élni, megtapasztalni szeretnék a hitet. Ezért indulnak egyre többen protestáns testvérek is zarándokutakra, lelkigyakorlatokra. Nem csupán tudni szeretnének arról, mi, mikor és hogyan történt a názáreti Jézussal, hanem érezni akarják azt is, hogy ez a Jézus az ő Mesterük, hozzájuk is szól, velük van életük történéseiben.

Jézus útja sok földi állomáson át a keresztre vezetett. A korai keresztények előbb megjegyezték, később megjelölték azokat a helyeket Jeruzsálemben, amerre mesterük haladt a kereszttel. A 16. századra alakította ki a hagyomány a Via dolorosa, a fájdalmak útjának tizennégy állomását. Ezen haladtak végig imádkozva nagypénteken a zarándokok. A 18. században a szenvedéstörténet e jeleneteit kezdték megörökíteni szerte Európában a városokban és a templomokban is. Így alakult ki a keresztútjárás hagyománya a római katolikus egyházban. Lényege, hogy a résztvevők minden állomás, stáció mellett megállnak, ott rövid elmélkedést tartanak, és imádkoznak. Így követik jelenetről jelenetre, testben és lélekben Jézus útját a keresztre. Evangélikus, protestáns oldalról nézve a keresztút: nagypéntek tizennégy képben.

Miletics Katalin Janka szobrászművész alkotása nem ismer felekezeti határokat. Letisztultan egyszerű, mély értelmű láttatása nagypéntek eseményeinek. Személyes átélés és érintettség sugárzik belőle.

Percze Sándor