Ha beköszönt az ősz, gyakran vágyunk egy forró teára, meleg takaróra és egy kedves történetre, ami a szívünket is melegséggel tölti el. Az első igazán morcos őszi napok után úgy döntöttünk, kihasználjuk a napközis délutánt és megidézzük az otthon melegét az osztályban. Miután minden gyerkőc orra pirosodni kezdett a szabadtéri játékok után, kihűltek a kezecskék és a zsebek is megteltek gesztenyékkel, mindannyiunknak jól esett bekuckózni az osztályba. Halk zene szólt, előkerültek a társasok, a váltócipők pedig szanaszét hevertek a földön. Volt, aki az ablakból figyelte, ahogy az eső is kopogtatni kezd az ablakpárkányon. De bentről még ez sem volt baj. Forró teát készítettünk a gyerekekkel, amit mindenki a maga ízlése szerint ízesített, majd egy-egy kényelmes sarkot megtalálva mesét hallgattunk. Volt, hogy én meséltem, volt, hogy a gyerekek. Csak egy dolog volt közös, a kacagás. És már nem is volt olyan szomorkás, esős, borús a napunk.
„Találd meg minden napban mindig azt a szépet,
amitől csodás és boldog lesz az élet!
Akár a jó zenében, akár egy virágban,
keresd a szépet az egész világban!”
(Bihari Gabriella)
Blaski-Szalai Brigitta