Kenuzás Dunaföldváron
Reggel 8 órakor a három kisbusszal elindultunk Dunaföldvárra. Az út nagyon jó volt, hamar eltelt az a kb. másfél óra. Miután megérkeztünk, felvettük a mentőmellényünket, választottunk egy evezőt majd lesétáltunk a Duna partjára. Ott elosztottuk az osztályt, egy lánycsapatra Gergő bácsival, egy fiú csapatra Henivel és Istvánnal, illetve egy vegyes csapatra Csaba bácsival. Majd kaptunk pár információt az evezéssel kapcsolatban. Kenuba pattantunk és már el is indultunk. Az elején mindenkinek nehézkes volt megtalálni a ritmust, ezért a ˝húzd˝ vezényszóval hangoltuk össze mindegyik kenuban az evezést. Utána már gyorsan belejöttünk és szélsebesen haladtunk az árral szemben, kisebb versenyt rendezve, hogy ki a gyorsabb. Szerencsére egy csónak sem borult fel, így mindenki, habár nem szárazon, mert azért mindenkire elég rendesen ráfröcsögött a víz, de megúsztuk a borulást. Egy kb. háromnegyed óra evezés után összeállt a három kenu egy csoportképre és pihentünk egy kicsit. Majd mire újra elkezdtünk volna evezni a kikötőhelyünk felé, észrevettük, hogy az áramlat oda sodort minket, így már csak a part felé kellett irányítanunk a kenukat. Mi mentünk még egy kört, ugyanis úgy gondoltuk, hogy nem fáradt el eléggé a kezünk, majd a számunkra unalmassá vált ˝húzd˝ vezényszót felváltottuk ˝pötyi˝-re és különböző nevekre.
Majd, amikor mind a három kenu partra ért, Csaba bácsi és három fiú ismét kenuba ültek, de egy olyanba, ami könnyen felborítható, ugyanis bevállalták, hogy beleborulnak szándékosan a vízbe ott, ahol nem olyan sekély, de nem is olyan nagyon mély. Amíg Csaba bácsiék borultak addig a partnál a térdig érő vízben volt, aki bele ült, volt, aki fröcskölt és aki csak beleállt. Mind Csaba bácsinak, mind a három fiúnak nagyon tetszett és kívülről is jól nézett ki a borulás. Utána tartottunk egy ebédszünetet, akik vizesek voltak átöltöztek és megszáradtak, majd mikor mindenki végzett egy utolsó csoportképre összeálltunk. A kép elkészült, mi pedig beszálltunk a kisbuszokba és elindultunk haza. A hazafele út nagyon gyorsan eltelt és már Tótvázsonyban is voltunk.
Nagyon szuper volt ez a nap, amint azt a Heni által készített felvételek is bizonyítják. Csaba bácsival meg is beszéltük, hogy tavasszal megismételjük.
Czencz Boglárka, 8.c.
