Reggel 8 órakor a három kisbusszal elindultunk Dunaföldvárra. Az út nagyon jó volt, hamar eltelt az a kb. másfél óra. Miután megérkeztünk, felvettük a mentőmellényünket, választottunk egy evezőt majd lesétáltunk a Duna partjára. Ott elosztottuk az osztályt, egy lánycsapatra Gergő bácsival, egy fiú csapatra Henivel és Istvánnal, illetve egy vegyes csapatra Csaba bácsival. Majd kaptunk pár információt az evezéssel kapcsolatban. Kenuba pattantunk és már el is indultunk. Az elején mindenkinek nehézkes volt megtalálni a ritmust, ezért a ˝húzd˝ vezényszóval hangoltuk össze mindegyik kenuban az evezést. Utána már gyorsan belejöttünk és szélsebesen haladtunk az árral szemben, kisebb versenyt rendezve, hogy ki a gyorsabb. Szerencsére egy csónak sem borult fel, így mindenki, habár nem szárazon, mert azért mindenkire elég rendesen ráfröcsögött a víz, de megúsztuk a borulást. Egy kb. háromnegyed óra evezés után összeállt a három kenu egy csoportképre és pihentünk egy kicsit. Majd mire újra elkezdtünk volna evezni a kikötőhelyünk felé, észrevettük, hogy az áramlat oda sodort minket, így már csak a part felé kellett irányítanunk a kenukat. Mi mentünk még egy kört, ugyanis úgy gondoltuk, hogy nem fáradt el eléggé a kezünk, majd a számunkra unalmassá vált ˝húzd˝ vezényszót felváltottuk ˝pötyi˝-re és különböző nevekre.