EUROPEAN SCHOOL SPORT DAY
az iskolánkban

„Nagy próféta támadt köztünk … ”

Éva néni parancsolt az esőnek, a szélnek és a napsütésnek. Amikor határozott betűkkel kiírta a tanáriban, hogy „ Jó idő lesz!”, ezen bizony az időjárás is elgondolkodott. Így a várva-várt esemény szinte ideális körülmények között zajlott le.

A felkészülés már szeptember első napjaitól elkezdődött. Mind az öt sportág szabályait és mozgásanyagát átismételtük. Térdelőrajtoztunk, hajítottunk, ugrottunk, löktünk, és váltóbotokat adtunk-vettünk.
Önkéntes diákokkal beszéltünk meg korai találkát, hogy előkészítsük a pályákat. Kimértük a 60 métert, leszúrtuk a cövekeket, bójákkal kijelöltük a pálya vonalát és még más egyebeket is tettünk. Aztán végre jött a kezdés!
A rövid, biztató eligazítás után a csapatok elfoglalták első versenyhelyszínüket és elszántan, energiákat nem kímélve küzdöttek a gravitáció fondorlatos cselvetéseivel.

Déli 12.00-kor jött a tejszínhab a tortára. 2024 métert kellett teljesíteni szuszogva, nyögdécselve, kipirulva, megizzadva, vagy éppen kisujjból kirázva. A célban mindenki átvehette a kalóriapótló müzliszeletet. Aki a Fittness feliratost választotta, az tud valamit.

Mit is értünk el ezzel? Egyrészt csatlakoztunk az ESSD-hez, (EUROPEAN SCHOOL SPORT DAY). Másrészt tagja lettünk annak a hatalmas közösségnek, amely szerte Európában 43 ország 2,8 millió tanulóját jelenti. Ezen a napon, ebben a déli időpontban, ők is ugyanígy szuszogtak és fújtattak, hogy leküzdjék a 2024 métert és felhívják a figyelmet ebben a jólétben elkényelmesedett világunkban a mozgás egészségmegőrző szerepére, a sport fontosságára az ember életében.

Aztán volt ebéd és szabadság, a versenybíróknak pályabontás, táblázatok böngészése, vagyis a centiméterek és másodpercek pontokra váltása.
Így telt a hétvége.
Ámde hétfőn a harmadik szünetben kiderült minden, amikor a legtöbb pontokat gyűjtők megjutalmaztattak tapssal, éremmel, serleggel és egy szeletke édes ostyával. Ez pedig ekképpen írható le:

A vándorserleg a 248 átlagpontot szerzett 8. osztályhoz pártolt. A teljes tanévben ők vigyázhatják és naponta rápillantva meríthetnek belőle erőt küzdelmes mindennapjaikhoz. „Ezt közösen megcsináltuk!” Gratulálunk nekik is, a helyezetteknek is, de minden versenyzőnek, aki teljes erőbedobással hajtott a legjobb eredményekért!! Bátran merem állítani, hogy ezen a versenyen nem volt vesztes.

Természetesen kollégáimat is megilleti a dicsfény és elismerés. Mint minden évben, idén is a maximumot nyújtottátok, köszönöm!

Képek

Madár Csaba, testnevelő

A Szent Gellért díjat a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította azzal a céllal, hogy lehetőséget teremtsen a katolikus közoktatásban végzett kiemelkedő munka elismerésére.

Az idei tanévben Ernek Andrea tanítónő részesült a szép elismerésben.

Pedagógiai hitvallását a gyermekek iránti szeretete határozza meg. Kisdiákjai felett anyai szeretettel „tyúkanyóként” őrködik. Élete a tanítás, mindene a gyermek. Erről tanúskodnak mindazok, akik szárnyai alatt nőttek fel, akiket írni, olvasni, számolni tanított, akik becsületességet, szorgalmat, egymás feltétel nélküli elfogadását tanulhatták meg tőle.
Pedagógiai munkájában kiváló, - különösen a gyermekek problémáinak megoldásában - mindig és minden helyzetben a legmegfelelőbb módszerek keresésére és megvalósítására törekszik.
Közös munkában nagyon kreatív, kollégaként mindig lehet számítani bölcs tanácsaira, ötleteire.
Tanítóként következetes, céltudatos, kitartó, rendszerető, emberséges, jóindulatú, szerény, szeretetteljes.
Hitét megéli és gyakorolja, kisdiákjainál jó példával jár elöl benne.

A díjhoz az iskola teljes közössége nevében gratulálok!

Koronczai Éva

Szent Gellért- díjas dolgozóink

• Krámli Judit 2023.
• Koronczai Éva 2022.
• Gere Dávid Márk 2021.
• Marosi Szilvia 2021.
• Madár Csaba 2017.
• Heilig Zoltánné 2016.
• Kapitány Veronika 2014.
• Pintér Tamás Pius 2015., 2017.

Gyűjtsenek intézményünknek és segítsük együtt a textil újrahasznosítást és újrahasználatot!

Kedves Szülők!

A Sulizsák Program keretein belül ismét lehetőség van 2024. szeptember 23 - október 23. között a nagy épület bejárata mellett kihelyezett gyűjtődobozban a használt ruhaneműk elhelyezésére.

A ruhagyűjtés előírásai szerint

• ami elfogadható:
  • újrahordható női, férfi és gyermek ruhadarabok
  • összepárosított cipők
  • kézitáskák
  • sapkák; sálak; kalapok
  • fehérneműk; zoknik
  • lepedő; függöny; törölköző; pizsama.

• ami nem elfogadható:
  • paplan; takaró; párna
  • szőnyeg; fürdőszobai szőnyeg
  • szakadt, lyukas koszos és nedves ruhadarabok; munkaruházat
  • textildarabok; nem kész ruhák.

AZ ISKOLA A LEADOTT SÚLYNAK MEGFELELŐ ÖSSZEGET MEGKAPJA A SZÜLŐK ÁLTAL TELJESÍTETT TÁMOGATÁSKÉNT! A tavaly őszi gyűjtés eredménye 2500 kg ruha volt, ami 110000 Ft bevétel az iskolai alapítványnak.

Az iskola alapítványa, az A Te Jövődért Alapítvány és a Veszprémi Családsegítő és Gyermekjóléti Integrált Intézmény közösen ingyenes ruhabörzét szervez a tótvázsonyi kultúrházban október 3-4-én, ahova szintén lehet hozni -és vinni ruhaneműket, cipőket és kiegészítőket.

Köszönjük szépen az együttműködést!

A Te Jövődért Alapítvány

Reggel 8 órakor a három kisbusszal elindultunk Dunaföldvárra. Az út nagyon jó volt, hamar eltelt az a kb. másfél óra. Miután megérkeztünk, felvettük a mentőmellényünket, választottunk egy evezőt majd lesétáltunk a Duna partjára. Ott elosztottuk az osztályt, egy lánycsapatra Gergő bácsival, egy fiú csapatra Henivel és Istvánnal, illetve egy vegyes csapatra Csaba bácsival. Majd kaptunk pár információt az evezéssel kapcsolatban. Kenuba pattantunk és már el is indultunk. Az elején mindenkinek nehézkes volt megtalálni a ritmust, ezért a ˝húzd˝ vezényszóval hangoltuk össze mindegyik kenuban az evezést. Utána már gyorsan belejöttünk és szélsebesen haladtunk az árral szemben, kisebb versenyt rendezve, hogy ki a gyorsabb. Szerencsére egy csónak sem borult fel, így mindenki, habár nem szárazon, mert azért mindenkire elég rendesen ráfröcsögött a víz, de megúsztuk a borulást. Egy kb. háromnegyed óra evezés után összeállt a három kenu egy csoportképre és pihentünk egy kicsit. Majd mire újra elkezdtünk volna evezni a kikötőhelyünk felé, észrevettük, hogy az áramlat oda sodort minket, így már csak a part felé kellett irányítanunk a kenukat. Mi mentünk még egy kört, ugyanis úgy gondoltuk, hogy nem fáradt el eléggé a kezünk, majd a számunkra unalmassá vált ˝húzd˝ vezényszót felváltottuk ˝pötyi˝-re és különböző nevekre.

Majd, amikor mind a három kenu partra ért, Csaba bácsi és három fiú ismét kenuba ültek, de egy olyanba, ami könnyen felborítható, ugyanis bevállalták, hogy beleborulnak szándékosan a vízbe ott, ahol nem olyan sekély, de nem is olyan nagyon mély. Amíg Csaba bácsiék borultak addig a partnál a térdig érő vízben volt, aki bele ült, volt, aki fröcskölt és aki csak beleállt. Mind Csaba bácsinak, mind a három fiúnak nagyon tetszett és kívülről is jól nézett ki a borulás. Utána tartottunk egy ebédszünetet, akik vizesek voltak átöltöztek és megszáradtak, majd mikor mindenki végzett egy utolsó csoportképre összeálltunk. A kép elkészült, mi pedig beszálltunk a kisbuszokba és elindultunk haza. A hazafele út nagyon gyorsan eltelt és már Tótvázsonyban is voltunk.

Nagyon szuper volt ez a nap, amint azt a Heni által készített felvételek is bizonyítják. Csaba bácsival meg is beszéltük, hogy tavasszal megismételjük.

Képek

Czencz Boglárka, 8.c.