Evezés Dunaföldváron
Újabb ajándékot kaptunk az elmúlt pénteken mindnyájan, akik együtt lehettünk a nyár talán utolsó szépséges napsütésében, türelmesen elviselve egymást és a hosszú utazás "megpróbáltatásait". Ismét azt mondhatjuk, jó volt együtt lenni, új élményekkel és tapasztalatokkal gyarapodni. Beletocsogni, vagy netán belemerülni a Duna vizébe, együtt nekiveselkedni az evezőlapátnak, érezni, hogy a mi erőfeszítésünk által siklik a hajó, izgulni, amikor egy uszály által keltett hullámverésben a habok közelebb kerültek csónakunk pereméhez, kagylót gyűjteni a parton és még ki tudná felsorolni mi mindent kaptunk ezen a napon. Mindezt együtt. Mert lehetett volna élmény ez egyedül is, de közösségben egészen más dimenziót kap minden.
Most ott tartunk, hogy megtörtént a beavatás, mindenki fogott a kezében - és használta is - evezőlapátot és még ennek ellenére is szeretnének újra kenuzni. Várjuk hát a május végét, aztán irány a Balaton, ahol a következő bevetés, a Vízitúra 2. zajlik majd. Lehet, hogy egy káptalantóti három napos? Ki tudja!? Nekünk mindenesetre lenne hozzá kedvünk, hát bizakodjunk!
Madár Csaba, testnevelő.
